Hócsata

Lehullott az első hó.
Kiabáljunk: halihó!
Örülnek a gyerekek,
a torkuk is bereked.
Süvít a sok hógolyó,
hócsatázni jaj de jó!
Fázik már a tenyerem,
össze is dörzsölgetem.
Hívogat a meleg szoba,
kifulladva érünk haza.
Isszuk a friss meleg tejet,
s körbeölel a szeretet. 

Tavaszi vers
(Anyák napjára)

Tavasz van és virágzik a som.
Virágait mind neked adom.
Neked szól a pacsirta dala,
kicsalogat a nap sugara.

Szellő lobogtatja hajadat,
cirógatja kedves arcodat.
A természet neked újul,
esőcsepp is meg-megindul.

Hozzád érkeznek a fecskék,
hogy fészküket megkeressék.
Viszonzásul jókedved adod,
mosolyod, mely mindig rám ragyog. 

Gólyavár

Óriás tölgyfa tetején

gólyák találtak szállást.

Kész a fészek, jó erős,

útban vannak a fiókák.

Leszáll az est,

a gólyapár is

megpihen.

Körülöttük néma csend.

Suttog a tölgyfa,

rezegnek ágán a levelek,

mint kisgyermek kezében

ropogó sósperecek.

Harangvirág

Alkonyodik.
A kék harangvirág
színe lilába hajlik.
Szára szinte fekete...
Annyira mély a zöld,
hogy nem is látom.
Hogy fér el ennyi szín
egy kis harangvirágon?
A szirmai közül
kap magasba,
szinte repül,
mint éhes sirály
a tó felett:
egy parányi szeretet. 

Köszönet
édesanyámnak

Te vagy, aki bíztatsz engem,
azért szeretsz, mert vagyok.
Felemelsz, ha mélybe estem,
a tűz benned ott ragyog.

Bárhol meghallod, ha sírok,
letörlöd a könnyeim.
Ha emésztenek a kínok,
átveszed a terheim.

Velem örülsz jókedvemben,
mosoly virágzik kertedben.
Tőled jó szándék fakad.

Bár utam már külön járom,
te vagy a legjobb barátom.
Szeretet minden szavad.

Pont most

Pont most pottyant le

a fáról egy alma.

Jól fejbe vágott,

ott álltam alatta.

Épp arra gondoltam,

milyen szép az élet,

mikor hirtelen

előttem sötét lett...

A bagoly

Ha elalszom, ő felébred.

Teszi minden éjszaka.

Huhogása messze hallik,

ő az éj nagy bajnoka.

Odvas ágon ül csendesen,

szeme folyton körbe jár,

ha meglát egy kisegeret,

annak esélye sincs már...

Áldozatát megragadja,

hosszú karma éles fegyver.

Étvágyát lecsillapítja,

minden kis rágcsálót kedvel.

Tavaszi hajnal

Tavaszi hajnal,

gyönge fagy van.

Tulipán szirma becsukva,

várja a napfényt vacogva.

Tavaszi hajnal,

suttogok halkan...

Csöndes még az utca,

mély álmát alussza.

Tavaszi hajnal,

úszó halraj.

Ébredő vízi világ-

lefagyott barackvirág.

Tavaszi hajnal,

vonzó a paplan.

Fúj a szél is,

visszaalszom én is...

Tavaszköszöntő

Megérkezett, itt a tavasz,

csalogatóan süt a nap.

Fönn az égen vidám felleg,

cinkék, rigók énekelnek.

Lekerült a nagykabát,

árokparton ibolyák.

Aranyvessző, aranyág,

csupa sárga ragyogás.

Gyönge fű és rügyes ág,

milyen gyönyörű világ!

Üzen értem a zsenge rét,

szél fújja hozzám énekét.

Indulok máris égő lázban,

új Élet pezsdül, lelkem táncban.

Tavaszi tánc

Hosszú, zord tél, tovatűntél...

Vidd magaddal hideged!

Kipattanó rügyek között

a napsugár ránk nevet.

Hóvirágnak harmatcseppel

teli kelyhe integet,

megérkezett madárdallal

a jókedvű kikelet.

Zsong az erdő, enyhe szellő

felszárít árkot, utat,

víg gyerekhad zsenge fű közt

ibolya után kutat.

Új ruháját megcsodálja

sombokor és barkaág,

libben szoknya, lobog fodra,

táncol a sok kis virág.

Leszökkent a fáról egy megsárgult levél,
újjászületést és új élményeket remélt.
Felkapta a szél és sodorta tovább,
nem tudta, nincs nála ostobább.
Eljön majd a tél, a nagy idegen,
kinek ölében reszket reménytelen.
Fagyott járdaszélen dideregve várja,
hogy az anyai szív az ölébe zárja.
Jön majd új tavasz és forró napsütés,
de számára ez a megsemmisülés.
Aztán újra zöld lesz a fának a lombja,
s virágszirmok hullnak a frissen ázott porba.
Újra sárgulni kezd minden falevél,
ki újjászületést és új élményeket remél.

Incifinci kisegér,

a zsebembe belefér.

Ott szalad a garázsba,

a zsákomat kirágja.

Van itt finom eleség,

egérkének nyereség.

Egész télen vendégem,

láttam őt a zsemlében.

Ez az egér olyan fitt,

garázsomba diót vitt.

Jó melegen öltözzél,

szép lenne, ha költöznél!

(Kristóf)

Két puha kis kéz

megsimogat,

megismerem

a kisfiamat.

Egy kócos kis fej

az ölembe pihen,

várja az álom

szép szelíden.

Néha kinyílik

a két kicsi szem,

rám mosolyog

bájos kisgyermekem.

Lehanyatlik szorgos

két kis keze,

reggelig nem lesz

már baj vele.

Elhal a hangom,

nem dúdolok,

mély álmodban

már nem zavarok.

2003.