Nyári szellő, hová mész?

Parázsló ég alatt
virgonc szellő szalad.
Kitárom karjaim,
átfújja álmaim.
Forró a levegő,
jó hogy jössz, kis szellő.
Kinyitod szívemet,
üdítsd fel kedvemet!
Nyári szellő, hová mész?
Milyen kalandot remélsz?
Gyere, bújj az ölembe!
Elrejtelek örökre. 

 Alkotás

Húzz egy vonalat körbe,
lehet bármilyen görbe.
Fess rá csodás színeket,
kitárul a képzelet.
Dolgozik varázsló kezed,
így születik a műremek.
Ez itt erdő, ez itt a tó,
egész szívet dobogtató.
Hajbókoló kis virág,
táncot lejtő vadvilág.
Füvet legelő bárány,
elkerüli az ármány.
Távolban egy kis házikó,
s szamár, kisfiút szállító.
Szinte hallom a nevetést,
látom nőni az új vetést.
Lehetsz kényelmes vagy fürge,
lyukba szaladhat az ürge.
Ha irányítod az ujjaid,
életre kelnek rajzaid.

 

Cseresznyevirág

Kápráztató virágálom

minden cseresznyefaágon.

Bárányfelhők fönn az égen

haladnak a messzeségben.

Olyan üde most a táj.

Rám kacsint a napsugár.

Sárga, fehér, zöld és kék,

megnyugtató a vidék.

Kicsiny csiga araszol,

egy rigó nekem dalol.

Szorgos méhek döngicsélnek,

egy rám repül, mégse félek.

Milyen ritka pillanat:

fürge gyík elém szalad.

Föltámadt a szél,

hull a sziromlevél.

Fehérszoknyás tündérek

ellepik a zöld rétet.

A Szeretet lángja

folyton égő lámpa.

Telihold

A telihold gyönyörű,
selyemfényű, gömbölyű.
Ablakomon bekukucskál,
minden este reám talál.
Bánatomban megvigasztal,
átölel, ha túl nagy baj van.
Fénye szétterül a réten,
amikor lehajol értem.
Nagyon öreg jó barát,
éjjelente rám vigyáz.
Sosem hagyna cserben,
ringat engem csendben.
Ez az öreg jámbor
világjáró vándor.
Feltűnik ő Afrikában,
fel a Csendes-óceánban,
a Salamon-szigeteken,
Antillákon, s Budapesten.
Láthatod őt Ázsiában,
Oroszföldön, Svédországban.
Sosem alszik, nem pihen,
sétál körbe fényesen. 

Virágpiknik

Annácskával egy napon,

elrepült a kalapom.

Kerestük, hogy hol lehet,

átnéztük a kék eget.

Vigasztalt a kisleány,

kezében egy tulipán.

Leültünk a szőnyegre,

s jót nevetett őkelme...

Erdei tesz-vesz manók

Olyan kicsi e házikó,
mint egy aprócska ládikó.
Jól elrejti gombakalap,
megtalálni nehéz falat.
Lakja három kismanó.
Az erdő művésze Vince,
mintákat fest a lepkékre.
Madarak tollát színezi,
virágok szirmát hímezi,
keze nyomát őrzi rét.
Bence ébreszti a Napot,
előhív sok-sok csillagot.
Néha üstököst is kerget,
útjára indít vad szelet,
felhőkből könnyet fakaszt.
Ignác erdei könyvelő.
Felírja, mennyi az eső.
Számlálja reggel harmatát,
csobogó patak halraját,
s mennyit nőtt a lucfenyő.
Mikor csend borul a tájra,
rázuhannak szalmaágyra.
Vince színes felhőket fest,
Bence, Ignác levelet szed:
álmodnak a kismanók...

Kérdések

Megtilthatod-e a szélnek,

hogy táncot járjon?

A villámnak,

hogy cikázzon?

Hogy kedve szerint

essen az eső?

Hogy holnap is

legyen jó idő?

Tehetsz-e ellene,

hogy az érett gyümölcs lehulljon?

Hogy a rét

tavasszal kiviruljon?

Kérheted-e a hóvirágot,

hogy virágozzék?

Hogy vihar után

ragyogjon a kék ég?

Megértetted-e, hogy

honnan ered az élet?

Vagy benned is

élnek még kérdések?

A természetben élünk,

mégis csupa talány...

Részesei vagyunk,

mégsem ismerjük igazán.

Vannak még nagy titkok,

mire nem érkezik válasz...

Nyisd ki a Bibliád,

benne lelhetsz támaszt.

Tavi bál

Brekeke, brekeke!

Szól már a békazene.

Bál van a tóban,

úsznak a párok szépen, sorban.

Szól a duda, a citera,

járja rá keszeg és potyka.

Fokozódik a hangulat,

a zene magával ragad.

Milyen gyönyörű világ!

Zeng a taviszerenád.

Ifjú csuka kedvesének

Forró dallal vall szerelmet.

A Hold ezüst sugára

rászitál e világra.

Tavirózsát szed kecsege,

semmi sincs, mi kedve szegje.

Csillagfényes éjszakán

bezárul a vízibál.

Hárfán játszott záródallal

mély álomba ring a halraj.

Sárból virág

Megláttam egy kis virágot,

ki a sárból alig látszott.

Mégis széppé tette a helyet,

ahol megszületett.

Óvatosan kikerültem,

engedtem, hogy rám nevessen.

Virítson, s legyen élmény:

elhozta a lelki békém.

Mókusok

Kipp - kopp. Kipp - kopp.

Koppan egy fenyőtoboz.

Kipp - kopp. Kipp - kopp.

Játszadoznak mókusok.

Egyik fatörzsön szalad,

másik utána halad.

Csendesen figyelem,

nincs bennük félelem.

Önfeledten kergetőznek,

jókedvükkel engem is megfertőznek.

Csodafa

Házunk előtt van egy fa,

terem rajta vadalma.

Másik ágán cseresznye,

harmadikon meg körte.

Júniusnak legelején

felmászok a bal ágra,

leszedem a cseresznyét

és fütyülök a világra...!

Júliusnak vége felé

vadalmát szüretelek.

-De ez elég savanyú!-

S bámulom a kék eget...

Szeptemberben, októberben

érik rajta a körte.

No de mi ez?

Ebben az évben nincsen a fán egy se.

Nahát én ezt kinyomozom,

gondoltam el magamba'.

Leugrok a csodafáról,

s hát egy fonott kosárkából

öcsém, Kristóf majszolja...

Homokvár

Tisza partján gyerekek,

örömmel építenek.

Jól gyurmázható homok,

benne apró lábnyomok...

Nő az árok, nő a vár,

senki fia nem lazsál.

Összefognak, formázgatnak,

önfeledten játszadoznak.

Egy bástya, egy alagút,

ez meg itt a gyalogút.

Zászló is kéne neki:

egy falevél megteszi.

Gyermekálom

Kisfiam egy éjszakán

lidérceset álmodott...

Kilencfejű óriás

minden élőt bekapott.

Tulipánt és szarkalábat,

cicát, kutyát, egeret,

Csizmás kandúrt, Hófehérkét,

s mindenféle egyebet.

Kisfiam már zokogott:

"Szaladj Bundás, bújj csak el!

Az erdei barlang mélyén

kövek között rejtőzz el!"

Odamentem vigasztalni:

"Mi a baj hát, kicsikém?"

Ő fölébredt s körülnézett:

"Féltem anya, tudod mért...?"

"De hiszen ez csak egy álom.

Félni tőle nem szabad.

Gyere, bújj csak az ölembe,

az óriás elszalad."

Reggelre már elfeledte,

mi történt az éjszaka...

Vígan megreggelizett

és elvittem az oviba.