Bújócska

Folt-kaland

Volt egyszer egy folt,

kék tintából volt.

Egyszer csak a folt

lábra kelt,

s már ott se volt.

Elindult világgá, el, tova,

hívta a kaland szava.

Megirigyelte a sárga,

utána eredt a sárba.

Megörültek egymásnak,

kézen fogva futottak.

Játszottak és kergetőztek,

míg egy kút szélére értek.

Ittak, majd tovább futottak,

apró lábaik dobogtak.

Vidám volt a kirándulás,

követték a vágy sóhaját.

De besötétedett az ég,

zuhogott az eső, kopogott a jég.

Odavolt jókedv, izgalom,

vacogva ültek egy kispadon.

Nem volt már sárga, se kék,

összemosta őket a jég.

Átfázva, elázva, prüszkölve,

zölden mentek haza estére...

Bújócska

Jó játék a bújócska,
másszunk be a fazékba!
Hogyha meglát majd anya,
ki is törik a nyaka!
Jól elrejt a fa lombja,
csak ne ess a karomba!
Szekrény mögött sok a hely,
nehogy visszafeleselj!
Bújjunk el a ház mögé,
vagy a csillagok fölé.
Nem keres ott senki,
a kezed se dugd ki!
Van a háznak kéménye,
másszunk le a mélyére!
Nem férek a bőröndbe,
fussunk ki a mezőre! 

Télapó-mese

Csíp a hideg, de nem bánom,

rajtam van a nagykabátom.

Tél van, minden csupa hó,

holnap indul Télapó.

A szarvasok még pihennek,

holnap hosszú útra kelnek.

A nagy puttony telerakva

készen áll az indulásra.

Télapó még gondolkodik:

ki ne felejtsen valamit.

Átnézi a csomagokat,

hogyha jó vagy, te is kaphatsz.

Kristóf

Te kis borzas Kristófka,

felmásztál a facsúcsra!

Télen mikor hull a hó:

te vagy a hótaposó...

Nyáron ha forró a táj,

túl mély vízbe ne ugrálj!

Hajnaltájt ha kakas szól,

az ágyadból kimászol:

"Kukurikú! Itt a reggel!

Anya, apa! Keljetek fel!

Vessünk cigánykereket!

Aludtunk már eleget!"

Akármilyen rosszcsont vagy,

te vagy a legboldogabb.

Szüleidnek szeme fénye,

testvérednek kis védence,

nagyszüleid öröme.

Fejed ezen töröd-e?

Inkább éled világod.

Ez a te biztonságod...

Andris

Andris vagyok,

vidám gyerkőc.

Meg nem állok, úgy ugrálok.

A játékra kész vagyok,

most fütyülni tanulok.

Szeretek még számolni,

óvodába kószálni...

Ott vannak a barátok,

velük sokat mókázok.

A testvérem jó haver,

néha engem jól elver.

Anyukám és apa

olykor a fejét fogja:

Mit csinált már megint

ez a rosszcsont fizimiska?

De tudom, hogy szeretnek,

ebben biztos vagyok.

Ha erre gondolok,

mindkét szemem ragyog.

Vannak nagy-nagy terveim,

de ez még mind titok,

talán ezekről is

egyszer beszámolok.

Addig is megpróbálok

szépen viselkedni,

de ha nem megy, én nem bánom,

csak nézze el a családom...

Cirmi

Van egy cicánk: Cirmi,

jól tud dorombolni.

Minden este vadászik,

harcosan egerészik.

Jaj a cini kisegér,

Cirmi vele hazatér...

Ajtónk elé leteszi,

s büszkén elnézegeti.

Nekünk hozta örömmel,

de ha nem kell, se dobd el!

Kicsi fakerekű kocsi

Kicsi fakerekű kocsi,

tologatja Orbán Laci.

Nekifut a lépcsőnek,

orra vére elered...

Sírva fakad kicsi Laci,

felborult a kicsi kocsi.

Kiszalad az édesanyja,

rögtön meg is vigasztalja.

Kap mogyorót, cukorkát,

s folytatja a játékát.

A rózsa üzenete

Rózsa, rózsa, szép virág,

benned ott a nagyvilág.

Bársony szirmod szél játéka,

szerelmesek suttogása...

Töviseddel ne szúrj meg!

Fénylő napban fürödj meg!

Illatoddal bódíts el,

könnyeimet szárítsd fel!

Kertemben illatozz,

lepkékkel játszadozz!

Téged nézni öröm.

Benned gyönyörködöm.

Szappanbuborék

Nádszál, pohár, víz és szappan...

kisfiam elibém toppan.

Kézbe veszi e remeket,

s buborékokat ereget.

Egy óriás gömb készülődik,

szivárvány színekben pompázik.

Fiam ujjongva kacag:

- Láttad anya, milyen nagy?

Ujjongás és visongás...

De gyönyörű, de csodás!

Ez elpukkadt. Hová lett?

Rövid volt az életed.

Most újabbak készülődnek,

szállnak egyre föl az égnek.

Egyik fürgén elszalad,

újabb buborékcsapat.

Ez a Hold itt, ez a Nap,

ez a Vénusz, ez a Mars.

Ez olyan, mint egy üveggolyó,

ez meg a Szaturnusz bolygó.

Akár ezer kicsi labda,

szállnak egyre a magasba.

Felkapja őket a szél,

egy a facsúcsig elér.

Pipacsok

Búzatáblában

pipacsmező.

Messziről virít,

lengedező...

Vöröslő, vérző,

leng - libegő,

nyarat elhozó

csodavirág,

meg-megöleli

nap sugarát.

Télutó

Elmúlt a tél,

pihenni tér...

De még a szél

hidegen kél.

Eső cseppen,

már megered,

madár rebben

a tó felett.

Tavaszi eső

füvet nevelő.

Reményt hozó,

rügyfakasztó.

Víg napsugár

kikandikál,

lassacskán már

idetalál.

Körtánc

Fejét lehajtja,

a fényről álmodik

a napraforgó.

Holdsugár karja

megcirógatja,

óvja, vigyázza,

álmot adó...

Hajnaltájt kakasszó

ébreszti újra,

s egy kicsiny sugár.

Kezdődik tánca,

nevet a Napra,

kedves mosollyal

követi újra,

kihúzza magát

s körtáncot jár...